Őszinte leszek: már vártam a főzőműsorral kapcsolatos megjegyzést… Elkezdhetnék magyarázkodni, de minek, hiszen nincs miért.
Az alkohol és a kismamaság nem fér össze, ebben egyetértek, de higgyétek el, egy deci bortól még egyetlen kisbaba sem született betegen, és attól sem, ha a mama beleszagolt a pálinkába, vagy uram bocsá’, beledugta a nyelvét. Ez az én véleményem, és többet nem is akarok erről beszélni, mert régen volt, és a múlt azért múlt, mert elmúlt 
.
Az én életfilozófiám szerint sokkal többet ártunk a születendő babának, ha stresszelünk és idegeskedünk. Soha nem felejtem el, a műsor után számtalan fórumon bíráltak, annyira depis lettem tőle, hogy három napig nem lehetett hozzám szólni (ráadásul ez pont egy hétvégére esett…). Hétfőn mentem ultrahangra, a gyerek háttal feküdt, és meg sem mozdult, pedig egyébként nagyon aktív baba. Ez nagyjából a 20. hét táján lehetett, a doktornő meg is kérdezte: „Mindig ennyit alszik és ilyen kis lusta? „Nem…” - feleltem, és akkor már tudtam, teljesen átvette a hangulatomat! Mikor a doktornő ki akarta kapcsolni a gépet, egyszer csak hátranézett az én kisbabám, és mintha üzent volna nekem: Nem érted, hogy hagyjál békén, ez a világ engem nem érdekel!!!
Esküszöm, láttam, ahogy vádlón és szomorúan rám nézett. Olyan bűntudatom lett, tudtam, hogy ez miattam van, mert idegeskedtem, sírtam, paráztam és dühöngtem azon, hogy idegen emberek azt ecsetelik, milyen beteg gyerekem fog születni... Azt elviselem már, ha engem bántanak, de hogy ŐT, azt nem.
(S hogy milyen szülő lesz-e valakiből? Erre a kérdésre a válasz úgy körülbelül a gyerek húszéves korában kerekedik ki a válasz. A jószülőség című tantárgy vizsgája az az időszak, amikor a gyerek a saját lábára áll: akkor derül ki, hogy mennyi és milyen muníciót hozott otthonról…)
Mikor beültem a kocsiba, megfogtam a pocakom, és azt mondtam neki: Ne haragudj rám, mert belerángattalak ebbe, soha többet nem csinálok ilyet, ráérsz még megtudni, hogy a világ nem mindig jó hely! Akkor elhatároztam, hogy én aztán nem fogok idegeskedni mások miatt (persze ez a legnehezebb, tudom mit teszek a gyerekem és a magam egészségéért, és bárkinek a szemébe tudok nézni.
Na tessék, ahogy erről beszélek, máris felment bennem a pumpa, bár úgyis alacsony a vérnyomásom
Szóval, ennyit erről...
Ennél azonban sokkal érdekesebb dolgok történtek velem! Ma voltam az első CTG-n, tehát elindult a „mindenórás” időszak, fura érzés volt... Mivel szegénykém aludt, ami egyébként nem nagyon jellemző rá, egy sokkoló tárgyal felébresztették, úgy sajnáltam, bár utána már nem csak egyenes vonal jött a papíron… Sajnos a szülőszobát nem tudtam megnézni, mert éppen telt ház volt... Így a vizitet a következő alkalomra tartogatom, úgysem kell mindent egyszerre. Egyébként, ahogy beléptem a szülészetre, elkapott egy enyhe szív- és gyomorgörcs… nem…helyesbítek: úgy kalapált a szívem, majd’ kiugrott a helyéről, azt hiszem, betojtam rendesen. De azt mondják, ez normális, majd szép lassan hozzászokom: így legyen!!! Parázni nem fogok, azt elhatároztam, mert az senkinek sem jó.
Egyébként meg azt üzenem minden kismamának, azt csinálják, ami nekik jólesik, és ne hallgassanak senkire, a testük és a lelkük úgyis jelez, ha valami nem jó!
Minden jót nektek, köszönöm, hogy gondoltok rám!!!!
Puszi:
Anita
UI: Az alvás már nekem sem megy...
Iratkozz fel