Új év, új élet... Hányan mondhattuk ezt, mikor
éjfélt ütött az óra, valószínűleg több millióan, köztük én is. Ránéztem
Krisztiánra, és azt mondtam: holnap, azaz elsején, Te kelsz fel a gyerekhez.
Más vágyam nincs, mint, hogy 1-ig aludjak. OK!-mondta. Még csak nem is
vitatkozott...
Eljött a reggel ”ÚJ ÉV, ÚJ ÉLET”, zúgott a
fejemben, hallottam a gyereket mocorogni, és mikor már kidugtam volna a lábam a
paplan alól, belém nyilallt: ma nem én kelek
, és mint a jól lakott
napközis, a fejemre húztam a takarót!!!
A folytatás sajnos nem édes alvás volt, hanem
ide-oda forgolódás: vajon mit csinálnak kint? Hallottam óriási nevetést,
sikongatást, Apa szigorú hangját: Most már ne kend szét...
Szóval az életet, ami éppen nélkülem zajlott,
de valahogy mégsem tudtam felkelni, a testem követelte az oly rég áhított
lustálkodást, de az agyam tombolt... Már nem tudok kikapcsolni.
Régóta sejtettem, de valahogy soha nem akartam
tudomásul venni, a gondolataim 90 százalékban mindig a gyerekem és a férjem
körül járnak. Akár dolgozom, akár tornázom, vagy ha beszélek valakivel, esetleg
ha csak úgy magam vagyok, ami elég ritka. Ne gondolj semmire – parancsoltam
magamnak, nem ment. Aztán végül feladtam. Kitápászkodtam az ágyból, és
belevetettem magam a reggeli kavalkádba!
Új év, új élet, mi... Semmi nem változott,
minden kezdődik elölről, de ez az élet rendje, és pár óra alvás már nem ér
annyit mint öt éve, és olyan ritkán vagyunk így együtt pizsamában
Egyébként mivel is kezdődhetne az év jobban,
mint velük, akikért élek... nem hiszem.
Azt azonban megfogadtam, hogy 2010-ben több
időt fordítok magamra. Egy kicsit hiányozhatok a családnak is, legalább érzik
nem tudnak nélkülem élni
Ti mit fogadtatok meg???
Várom a fogadalmakat
!
BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!!!
Puszi: Anita