Sziasztok, drága Anyukák!

Végre itt a jó idő, és lehet ezerrel csavarogni...
Most hétvégén szuper programunk volt. Egy balatonfüredi szálloda tematikus hétvégéket csinál, és megkértek, legyek az egyik ilyen rendezvény háziasszonya. Nagy örömmel vállaltam. Mivel Iker-napok voltak, sok ikres család érkezett, és legalább bepillantást nyertem, hogy milyen egy ikerpár anyukájának lenni...
Bár a hely nem kikiáltottan bababarát, de bababarátibb mint némelyik, amit annak hirdetnek. Maga a szálloda Füred központjában található, vízparti, nagyon szép, és egy lépésre van a sétáló utcától. Minden rendelkezésre áll, amire egy kisgyermekes családnak szüksége van, babakád, kiságy, etetőszék. A wellness részen külön gyerekmedence található, és senki sem néz rád ferde szemmel, ha a gyerek széttúrja az ételt az étteremben, vagy sírva fakad... Tudom, most ebben a gazdasági helyzetben nem illik ilyet mondani, de az ára is elég baráti... Ez volt a reklám helye, kicsit sokat írtam róla, de annyira kedvesek voltak, és annyira jól éreztük magunkat, hogy úgy éreztem, ennyivel tartozom nekik

Szóval kicsit közelebbről megismerkedtem az ikres családok életével, és azt kell mondjam, le a kalappal! Az egygyermekes szülő néha nem is érzi, milyen jó dolga van, és sokszor teljesen beborítja az önsajnálat, hogy nem tudja megszervezni az életét, s mikor tud foglalkozni saját magával... Na kérem, ha az embernek ikrei vannak, akkor azt hiszem, erre se ideje, sem energiája, minden elképesztő szervezést igényel: az etetés, a séta, a fürdés... és még sorolhatnám. Mikor picik, akkor praktikus szinte mindent egyszerre csinálni velük, de ahogy növögetnek, egyre különböznek, valamelyik később fordul, mint a másik, már nem férnek be a kádba egyszerre, és ha már mennek: ketten kétfelé. Annyira egyformák, és mégis különbözőek. Csodálatos volt látni minden egyes családnál azt az összhangot, amely a szülők között kialakult: ez a tökéletes munkamegosztás! Az apukák, akik felmérték azt, hogy anya bizony egyedül nem bírja, és olyan szeretettel gondozták vigyáztak a gyerekekre!  Az anyák meg fantasztikusak, teljes önfeláldozás és alárendeltség, hiszen mindenki tudja, hogy milyen érzés hazamenni egy háromnapos babával. Az ember azt sem tudja, mihez kapjon, és most képzeljük el ezt kettővel... Mindig rájövök, hogy a természet és az ösztön ebben a 21. századi világban milyen erővel tud működni. Most eszembe jutott ez a közhely: nem véletlen, hogy a gyerekszülést és a nevelést a nők csinálják (elnézést az apáktól), a teherbírásuk elképesztő. Nagyon örültem, hogy megismertem ezeket a családokat, és jó volt látni boldog embereket. Remélem, most olvassák, nagyon puszilok mindenkit!!!

Azért az én királynőmről is írnék pár szót. Mint mindig, meg sem érezte, hogy nem otthon vagyunk,  nála  – úgy látszik – a hazamenetel a krízisfaktor. Aztán férjemmel megfejtettük. Ugye, ha nyaralunk, egész nap velünk van, mindent együtt csinálunk, de mikor hazaérünk, minden a régi kerékvágásba zökken vissza, újra a járóka és a földön kialakított játszótér a világ, és nem anya és apa öle! Ezt elég nehezen viseli, és ilyenkor hiszti van, de örülök, hogy legalább itthon csinálja, és nem akkor, amikor elmegyünk valahova.  A legédesebb dolog azonban most hétvégén történt... Egyik este vacsora után még kimentünk a szálloda teraszára, már sötétedett, de nagyon jó idő volt. Luca még soha nem volt kint szürkületben, és egy teljesen új világ nyílt meg előtte, és akkor, ott megtörtént a csoda, meglátta a fényesen ragyogó Holdat, annyira tetszett neki, beszélt hozzá, és egy folytában mosolygott, és a „Hő-Hó-Hő” hangsorokkal fejezte ki azt, hogy ő még a 7 és fél hónapos élete során ilyet nem látott.
Azt hittem, megzabálom, most szültem, és már a Holdat csodálja...őrület!!!

Írjatok, ikres anyukák üzeneteit is várom !!!

Puszi: Anita&Luca-baba