Szerencsém volt az első kilenc hónap során, Luca mindössze egyszer volt beteg, karácsonykor, akkor egy kis nátha gyötörte, láz nélkül ugyan, de az orrszívó gyakori vendég volt. Kicsit büszke is vagyok, hogy ilyen vasgyúró, erre mondta a védőnő, hogy azért, mert anyatejes baba, bár az egyik barátnőmnek tápszeres volt a babája, és soha semmi baja nem volt, szóval szerintem ezt típus kérdése, de mindegy...
Múlt hétvégén végre megszerveztem, hogy anya eljöjjön és vigyázzon Lucára, mert öt hónap után úgy éreztem(tük), hogy szükségünk van egy mozis-báros estére a férjemmel. Annyira izgatott voltam, tényleg már nagyon hiányzott egy kis kikapcsolódás. Mikor reggel felkeltünk, akkor már gyanús volt a lányom, mert elég bágyadt tekintettel nézett rám, s mikor magamhoz öleltem, akkor éreztem, hogy a pici teste meleg, de mivel akkor volt ez az őrült hőség, azt hittem, csak kimelegedett a pizsiben. Persze azért nem hagyott nyugodni a dolog, és már tudtam, hogy baj van, de annyira akartam menni este, hogy nem gondoltam, vagy nem akartam gondolni arra, hogy valami közbe jöhet. Pár perc elteltével aztán mégis megmértem a lázát, a csillogó, fényes szeme elárulta az eredményt... A hőmérő 39.5 mutatott popsiban, levonva 39.0! Na szép, ma nem fog a „dolbyhangzás” megsüketíteni – gondoltam, és azzal a lendülettel lemondtam anyát, bár még csak reggel volt, és estig bármi történhet, akár el is múlhat, és anya is jól ápolná, de tudtam, egy percig nem tudnám jól érezni magam, meg különben is, ez a DOLGOM!!!
Persze az orvost nem tudtam elérni, aztán később kiderült, hogy konferencián van, és tudjátok, én nagy homeopátiás vagyok, most mégis úgy ítéltem meg, hogy egy lázcsillapítókúp nem fog ártani. Mivel semmi más tünete nem volt, csak a láz, beindult a barátnőkommandó, és Andi, Dr. Spock könyvének segítségével, no és persze saját tapasztalatból a 3 napos lázra gyanakodott, melynek kiütés a vége... Még a férjem volt hátra, aki nagy hipochonder hírében áll, és annyira kétségbe tud esni egy kis köhintéstől is, amit a gyerek produkál, szóval elmondtam neki, mi van, és megnyugtattam, hogy ez gyakori a babáknál, és nincs semmi baj, meg a 39 nem olyan a piciknél, mit a felnőttnél, és a lánya egy hős, egész nap alszik, mert az jó ilyenkor, és annyira jól viseli, hogy mosolyogni is van kedve, igaz nem olyan élénk mint szokott, de nincs nagy baj!
Valóban három napig tartott, volt hűtőfürdő és egész éjszaka szopizás, no meg nappal is... De a negyedik nap végére megjelentek a pöttyök, és igazunk lett! Aztán a doki is megerősítette a diagnózist. Akkor eresztettem le igazán, és tudom, hogy butaság, de Krisztiánnak este elmondtam, miután kifejtette, hogy milyen jó anyának tart, többek között azért, mert úgy adom be már a kúpot, hogy a gyerek nevet közben, és hogy milyen nyugalommal kezeltem a helyzetet, és mikor Luca ordított a hűtőfürdő után, egy perc alatt meg tudtam nyugtatni, na, akkor bevallottam, hogy végig nagyon ideges és nyugtalan voltam!
Tudom, hogy ez nem akkora baj, de soha még nem volt ilyen Lucának, tehát most estünk át a tűzkeresztségen, és igen, tele voltam nyugtalanabbnál nyugtalanabb érzésekkel és gondolatokkal, és a legrosszabbra gondoltam, csak nem akartam, hogy érezze rajtam a lányom, mert akkor ő is rosszul viselte volna. Aztán eszembe jutott anya, akit soha, de soha nem láttam ijedtnek, akkor este sem, amikor fuldokoltam, és az orvos tanácsára bebugyolálva kirakott a hideg téli estén az ablakba, mert nem kaptam levegőt, olyan magabiztosan tartott, és tudtam, semmi bajom nem történhet. Azt akartam, hogy Luca is ezt érezze, hogy míg én vagyok, soha semmi baj nincs!
Csaba barátunk szerint, aki pránanadi mester, Luca azért lázasodott be, mert nem akarta, hogy elmenjünk, és így lázadt... Igaza volt, visszagondolva, tényleg csak a feje felett beszéltünk róla milyen lesz majd este kettesben... Most hétvégén nem bíztam a véletlenre, megbeszéltem a lányommal, hogy apa meg anya elmegy este, mert bár nagyon szeretjük, és nélküle nincs élet, de egymást is szeretjük, és most ez kell nekünk. Anya ismét riasztva lett, engem és a férjemet szétütött a „dolbyhangzás”, utána összebújva iszogattunk egy bárban.
Luca meg reggelig aludt, soha előtte és utána sem
.
Majd mikor cumisüvegből itta a lefejt tejecskét, rám nézett, és szinte tudtam, hogy mit gondolt: „Jól van, de ezt nem vezetjük be, öreglány!!!” .
Várom a történeteket, írjatok!!!
Puszi nektek:
Anita & Luca-baba
Iratkozz fel