2008.08.15. 12:26:56

Szia Anita!

Nagyon örülök a blogodnak, igazán jó ötlet volt létrehozni!
Második gyermekemmel közel azonos időre voltam kiírva, mint Te 2008. augusztus 23- ra!
Az az úgynevezett fészekrakási ösztön nálam is kíválóan működött!
Nos az én történetem kissé kacifántosabb, mivel a nagy fiam 35 hétre született, így a hugicával is mindenre fel voltam készülve. Már a 34. héten készen állt a kórházi táskám és a hazahozós babaruhák, természetesen egy adag jó idő esetére és szintén egy rossz idős variáció! A 35. héten kilökődött a nyákdugó, amiről többen azt mondják, hogy a szülés közeledtét jelzi! Hát nem voltam feldobva, sőt elkönyveltem, hogy nem vagyok képes 40 hétig kihordani egy terhességet és érett gyerkőcött a világra hozni - nagyon elkeseredtem!
A nagyobbik fiamnak ekkor elkezdődött a nyaralás a nagyszülőknél és természetesen engem ez szintén nagyon megviselt!
A dokim azt mondta legalább két hétig még ki kellene tartanom, így én Máté nélkül,egész nap dolgozó férjjel pihentem, nehogy meginduljon a szülés! Na, ezt a két hetet nem kívánom seniknek)!!!
Az első héten még tartottam magam és lassan elfogadtam a kialakult helyzetet, de a második héten már nagyon hiányzott a fiam és az, hogy csináljak valamit.A tettek mezejére léptem, mert belülről igen erős káésztetést érzetem és már a józan ész nem tudott ezen az érzésen felülkerekedni!
Felhívtam hát a vidéki (lánykori) dokimat, hogyha hétvégén még utoljára hazalátogatnánk a nagyszülőkhöz és gond lenne, azaz megindulna a szülés tudna -e fogadni, persze szabin volt(!Így maradt a háztartás csütörtökre az egész házat a magam pihegős tempójában kitakarítottam, de úgy képzeld el, hogy még a garázst is felmostam és a benne parkoló autót is kívül - belül rendbe tetettem! Csütörtökre lettem készen és nagyon elégedett voltam az életemmel!
Este még a szokásos virág locsolás közben a szomszéd asszonyommal beszélgetve említettem neki, hogy már nagyon várom a szülést és rettentő kíváncsi vagyok a kislányom arcára, ami Ő jót mosolygott, hiszen még mindig volt 3 hetem!
Aztán eljött a péntek hajnal, amikor a férjem dolgozni indult és én álmos szemekkel kibotorkáltam hozzá, hogy addig is vele legyek, amíg készülődik, persze 3 lépés után már éreztem, hogy csordogál a langyos víz a combomon!
Nagyon jó érzés volt, mert tudtam, hogy aznap már találkozni fogunk az újabb családtaggal és minden tökéletesen készen is állt a fogadására!
Miután a fiam nagyon hiányzott és rettentően akartam, hogy az első perctől kezdve együtt legyen a kis család gondoltam egy merészet! Ismét felhívtam a vidéki dokit hajnali fél hétkor, hogy ma fogok szülni, hazaért -e már a nyaralásból?
Szerencsémre igen és mivel fájásaim nem voltak bevállaltam, hogy vidékre utazom szülni! Közben persze a férjem elindult dolgozni, így Őt vissza kellett fordítanom és hétkor már úton voltunk Ózdra a nagyszülőkhöz!
A közel kétórás út alatt csak kétszer volt rendszertelen méhösszehúzódásom és amikor a kórházba értünk 1,5 ujjnyira voltam kitágulva. Útközben a férjem kissé aggódva megjegyezte, hogy még egy bicska sincs nála, hogyha komolyra fordul a dolog elvághassa a köldökzsinórt! Örültem, hogy ez a legnagyobb gondja, mert ezek szerint a szülést le merte volna vezetni! Megjegyzem, hogy pénzügyi területen dolgozik, tehát annyi tapasztalata van amire az első születésénél szert tett!
Az adatfelvétel és előkészítés után fél 12 - kor fájáserősítő infúziót kaptam és 14.25 -kor megszületett a kislányom Petra Hanna 3 kg és 50 cm volt! Természetesen apás szülés volt!
A szülést követően a 2 órás megfigyelési idő alatt velünk lehetett a nagy és okos bátty is és az egész család együtt örülhetett!

Éppen ma két hete a fenti eseményeknek és már nagyon ügyesek vagyunk:
Máté nagyon aranyos, folyton húzigálná a kisebbet és a barátainak is meg szeretné már mutatni, de szerintem két hetesen nem kell feltétlenül ,,bedobni a közösbe"!
Petra egyre csak kerekedik szinte csak eszik és alszik, igazán nincs okom panaszra!
Anita remélem veled is hasonlóan jól zajlanak majd az események, nagyon szorítok értetek, hidd el mindenki nagyon ügyes lesz, a férjed is))! Sok örömet kívánok a babához a kis családnak és persze a tágabb családnak is!!!
Remélem amint időd engedi írni fogsz, nagyon várjuk!!!
Ja, és köszi a lehetőséget, hogy megoszthattam az én fészekrakásom és szülésem történetét, aminek a tanulsága szerintem annyi, hogy két nő, ha összefog...! Mert tudjátok terhesen sincs lehetetlen, csak tehetetlen!!!

Tóthné Dobos Judit