Akár hiszitek, akár nem, 10 hónappal a szülés után most néztem meg magam úgy igazán a tükörben...És tetszett, amit láttam. Bár tudtam, hogy lefogytam, hiszen én akartam, és szülés után 7 hónappal kevesebbet mutatott a mérleg, mint mikor várandós lettem. Az apró részleteket azonban nem vizsgáltam meg.
Világ életemben meg akartam felelni mindenkinek, de főleg az éppen aktuális női ideáknak. Állandóan fogyókúráztam és sanyargattam magam. Soha nem tartott a közvélemény jó nőnek, bár akit akartam, azt mindig meg tudtam hódítani
…A mi szakmánkban a média szeret az éppen aktuális alakon csámcsogni, és mivel duci tinédzserből sem fejlődtem topmodellé, így sok ember céltáblája lettem. Nem tudtam magam „eladni” szexinek. A magánéletemben is mindig a visszafogott stílust kedveltem, kedvelem. Az első változást a férjem megjelenése hozta, aki rajong az „olaszos” nőtípusért, sokat visszakaptam az önbizalmamból, de a végső változást akkor hozta az élet, mikor Lucát vártam.
Sok nőhöz hasonlóan én is azt hittem, hogy nagyon meg fogok hízni, és a szülés után még nehezebb lesz leadni azokat a fránya kilókat...Tévedtem. A várandósság alatt összesen 12 kilót híztam, igaz nem is nagyon ettem, pont annyit mindig, amennyit kellett. Figyeltem a testem jelzéseire, és döbbenetes volt, mikre lett szükségem. Aztán megszültem Lucát, rögtön lement 8 kiló, és ott maradtam 64 kilósan. Megmondom őszintén, egyáltalán nem érdekelt, most először életemben nem jutott eszembe a fogyókúra, annyira a lányomra figyeltem. Sajnos a szoptatás alatt nem fogytam (pedig titokban ebben reménykedtem
, de nem is híztam. Luca 6 hónapig kizárólag anyatejet kapott, én meg a hat hónap elteltével egy telefont, hogy két hónap múlva újra színpadra kell állnom. Jaj, jaj, azért azt tudtam, hogy van itt-ott egy pici hurki, és hát ha én látom, más is fogja
...
Felkerestem egy táplálkozási tanácsadót, és kértem, hogy segítsen, figyelembe véve, hogy még szoptatok. 2 hónap alatt leadtam 6 kilót, és a tejem nem apadt el. Annyira nem, hogy 10 hónaposan még mindig szoptatom a lányomat.... És igen, a mellem már nem a régi, vannak rajtam visszafordíthatatlan változások, hiszen szültem egy gyereket. A fenekem sem olyan feszes, nincs mindig rendszeresen időm tornázni, de ha az arcomat és a szememet nézem, látom a változást: MEGÉRTEM, mint egy gyümölcs. Igazán NŐ lettem a saját szememben, lehet, hogy nem vagyok 170 cm és 50 kiló, de igenis jól nézek ki, s ha belenézek a tükörbe, egy csinos anyukát látok, tele önbizalommal, amit lányomtól kaptam. Azt a hitet hogy bármi történik velem, a gyerekemnek mindig én leszek a legszebb, akár hány kiló és ránc van rajtam.
Egyébként megfigyeltem, hogy az élet minden területén sokkal hatékonyabban működöm, hiszen fontos, hogy ha majd visszanéz rám felnőtt korában, büszke legye rám. Fontosnak tartom, hogy megtanítsam neki, hogy a külső nem mindig fontos, és a belső az, ami meghatároz minket. Nem attól lesz valaki szupernő és anya, hogy szülés előtt és után hány kiló, hanem attól, hogy mi van odabent, és mit ad át, hiszen a példák számára én és Apa leszünk.
Azt üzenem neked, kedves olvasóm, hogy vállald fel magad, és ne a mások által kreált dolgoknak akarj megfelelni.
Én most megteszem az első lépést:
Ábel Anita vagyok, egy gyermek édesanyja. 162 cm, 58 kiló, egy kiadós evés után van az 60 is:))) Boldog és elégedett vagyok az új testemben, mert szeretem önmagam, úgy, ahogy vagyok!!!!!
Puszi nektek és írjatok!!!
Anita és Luca-baba
Iratkozz fel