Sziasztok!!!

Rég nem írtam, de azt hiszem, ez már így marad...

Sajnos a hétköznapok engem is maguk alá gyűrnek, de végre itt a jó idő, és eltehetjük az undok „őszi”(vicces) cuccokat, és elő a papucsokkal... Lassan nyári szünet lesz a bölcsiben, én meg töröm a fejem, hogy milyen programokat találjak ki Lucuskának, mert nincs kedvem minden áldott nap a játszótérre menni.

Már kinéztem egy tábort-anyukásat -augusztusra, zene-tánc minden lesz!!! Addig is kiélvezem a szabad életet, barátnőzöm, kávézgatok, tornázni járok és persze dolgozom, már ha van munka, mert a mi szakmánkban ez elég kiszámíthatatlan...

Mostanában azon  morfondírozom, milyen jó, hogy ennyire tudok számítani a férjemre, és a ha néha morgok is, mekkora segítség nekem. Sok egyedülálló anyukával találkozom például a játszótéren, és meg kell mondjam, le a kalappal minden nő előtt... Ilyenkor rájövök, hogy mi, nők, mennyire erősek vagyunk, és nincs az az élethelyzet, amelyben ne találnánk fel magunkat. Az élet sajnos kiszámíthatatlan, baráti körünkben most éppen szétment egy nagyon kedves pár, és azon gondolkoztam, hogyan lehet ezt jól intézni, hogy a gyerek ne sérüljön, és azt érezze mind a két szülőre számíthat. Nekem fogalma sincs, mit mondanék Lucának, és hogyan tudnám eltitkolni előle, ha harag lenne bennem az apja iránt. Én azt vallom, a gyerek nem tehet a szülők hibájáról, tehát nem az ő dolga szenvedni miatta... De ezt valóban meg lehet oldani??? És a csönd után mi van? Csomó kérdés lehet a nőkben... Vajon leszek-e még fontos mint nő valakinek? Ki vállal majd fel gyerekkel? Hogyan fogom eltartani magam? És az apakép, azzal mi van???

Valahogy azonban a nők mindig túlélik az ilyen helyzeteket, talán az anyaság, az ad erőt, hogy  tartozunk annak a kis embernek annyival, hogy boldog legyen...

Soha nem akarom megtapasztalni, de minden nő előtt tiszteletem, aki egyedül neveli a gyerekét, gyerekeit. És természetesen azok előtt az apák előtt is, ahol anyuka ment el, mert sajnos olyan is van. Lehet egy szülő egyszerre anya is meg apai is? Néha mi ketten is alig bírunk a kisasszonnyal...

Az biztos, hogy ahol gyerek van, ott az a legfontosabb,hogy ő keveset érezzen a feszültségből és tudja nem miatta történt az egész... Aztán amikor nem lát, lehet szétverni a párnát, és ordítani!!!

Várom a témában a véleményeket!!!!

Puszi mindenkinek: Anita

P.S. Aki szeretne nekem privát levelet küldeni, az a netbaby.hu szerkesztőségbe küldje, köszönöm!