Drága Anyatársaim!
Nekem mint újdonsült anyukának nagyon megható ez az ünnep, hiszen életemben először már engem is köszöntenek mint édesanyát!
Tavaly ilyenkor meghívtak egy zuglói óviba „sztárvendégnek”, ott álltam nagy pocakkal, és azon gondolkodtam, még egy év, és már nekem is dukál a köszöntés. Figyeltem a kis apróságokat, és az anyákkal együtt sírtam én is, mennyire megható az a szeretet, ami belőlük árad. Az az izgalom, ahogy a verseket mondták, és a kis hangjuk, ahogy énekeltek... a legédesebb muzsika volt, amit akkor hallottam.
Andi barátnőmmel éppen a minap beszélgettünk arról, hogy neki most lesz az első anyák napi ünnepsége az óvodában, hiszen Barbi, a kislánya, most kiscsoportos, azt mesélte, hogy már az is elegendő volt ahhoz, hogy zokogjon, amikor kislánya izgatottan mesélte, mivel készülnek. Én ebbe bele sem merek gondolni, bár tuti, hogy én is sírni fogok rajzfilmfigura módjára
Mikor Luca átöleli a kis kezével a nyakamat vagy puszit ad, semmi nem érdekel a világon, csak ő! Tényleg mindent felül ír, és az ember minde baját elfelejti. Egy mosolygó gyermek – és a világ máris szebb!!!
Amúgy a hét legizgalmasabb eseménye a második fogacska megjelenése volt. Most már igazi kis vámpírosz lett a lányomból, akkorákat harap, s az főleg szupi érzés, amikor szopi közben csinálja! Valamint elérkezett a mindent meg akarok kaparintani korszak, mi lesz ha elindul... Jancsa kutyát már előre sajnálom!!!
Nagyon szép anyák napját mindenkinek, várom a megható és kedves történeteket!!!!
Puszi nektek:
Anita & Luca-baba
Iratkozz fel