Mikor az ember kicsi lány, van egy elképzelése az életéről, látja magát, amint iskolába, egyetemremegy, megálmodja az esküvőjét, az első csókot... Aztán persze ahogy felnő, azt tapasztalja, hogy az élet nem mindig olyan, mint álmaiban. Néha megpofoz, meggyötör, ad boldog pillanatokat, de sokszor szomorúakat is.
Én nem panaszkodom, többé-kevésbé olyan életet éltem az első 33 évemben, amilyet megálmodtam magamnak, persze volt, akit hamar elvettek tőlem: az édesapámat, sajnálom, hogy csak ennyi idő jutott nekünk...
Voltak óriás szerelmeim, amibe majdnem belehaltam, és huszonévesen úgy éreztem, nincs már tovább, eddig tartott minden jó, ami egy emberrel történhet 
! Voltak kapcsolataim, amelyekre nem vagyok büszke, de nyilván meg kellett élnem, hogy később értékelni tudjam, ami most van...
Voltam pimasz kamasz, aki kiborította az anyját, de ugyanakkor úgy tudtam befészkelni magam az ölébe még felnőttként is, mint egy kismacska.
Sokan azt hiszik, jól ismernek, mert látnak belőlem egy arcot a tévén keresztül, de hogyan ismerhetnének, amikor még saját magamat sem ismerem igazán... Egy bölcs mondta egyszer „ saját magad megismerése a legnagyobb utazás az életedben”.
Azt hiszem, én most elértem egy igen fontos megállóhoz, az elmúlt évekről volt némi elképzelésem, de most az ismeretlenbe megyek, kicsit irigylem azokat, titeket, akik már járják ezt az utat, de elmondani szerintem úgy sem lehet.
Mikor ezeket a sorokat olvassátok, belőlem éppen anya lesz, a férjemből apa, szülőkké válunk. Azt gondolom, a legnagyobb közös kalandunk, ami remélem, életem végéig kitart:)
Egy korszak lezárult, és őszintén: már épp ideje volt. Nem érezem magam felnőttebbnek, de érettebbnek igen. Sokat segített, hogy velem voltatok ebben a két hónapban, nagyon sok szeretet kaptam, ami egy picit arra buzdított, hogy talán még érek valamit, és az embereket érdekli ami velem történik
Kicsit úgy érzem, hogy közel kerültünk egymáshoz, még azokhoz is, akik csak olvassák az írásaimat, de nem szólnak hozzá... Pedig én is szeretlek ám titeket olvasni!
Na jó, nem érzékenyülök el magamtól, szóval minden kismamának azt üzenem, hogy vigyázzon magára, akik az utolsó hetekben, órákban járnak, azoknak kitartást és TÜRELMET, leginkább
magukhoz, nem könnyű ez a várakozás, és érdekes módon a szakkönyvek a lelki állapotról valahogy soha nem írnak, de ahogy anyukám szokta volt mondani, „ ne sürgesd az időt, az úgyis múlik, ha akarod ha nem”.
Akik most lettek várandósak, azoknak azt üzenem, ha úgy érzik, sok a jóakaró és sok a jó tanács, üssenek nyugodtan az asztalra, egy anya ösztönei varázslatosak, csak mi tudjuk igazán, mi a jó nekünk, saját tapasztalatból mondom, a testünk jelzései csodálatosak, érdemes rá figyelni.
Az anyáknak nem üzenek semmit, mert még nem tudok mit, de ígérem 6 hét múlva már többet fogok mondani és érezni, mindenesetre tényleg KÖSZÖNÖM, hogy velem voltatok és vagytok és lesztek.
Most egy kis türelmet kérek, de amint lesz egy szusszanásnyi időm, újra írok, de már nem egyedül...
Addig is olvassátok szorgalmasan a netbaby-t, mert ha visszajöttem kikérdezem:)))
Puszi Nektek: Anita
A netbaby.hu szerkesztősége nevében sok szeretettel gratulálunk Anitának és családjának a kislányuk megszületése alkalmából. Anna Luca augusztus 24-én este látta meg a világot 3150 grammal, 54 centiméterrel és gyönyörű hajkoronával. Kívánunk nekik boldog ismerkedést és szép új anya (és apa-) világot!
Iratkozz fel