Egyik este előadás  után mentem hazafelé, és arra lettem figyelmes, hogy egy forgalmas kereszteződésnél vagy négy rendőrautó állt. Nem szoktam megállni bámészkodni ilyen helyzetekben, mert nem szeretem mások fájdalmát, baját vagy balhéját nézni, de szerencsétlenségemre pont pirosat kaptam... Nem lehetett másfelé nézni, csak azt láttam, hogy sok felnőtt vitatkozik, az egyik megüti a másikat, és óriási a kiabálás, még most is teljesen felzaklat és könny gyűlik a szemembe.

Csak arra lettem figyelmes, hogy a nagy kavalkád közepette valaki letett egy szatyrot, legalábbis annak láttam először, aztán a kis csomag mozogni kezdett, és akkor vettem észre, hogy egy hároméves forma kisgyerek az, amit én csomagnak néztem. Sírt, keservesen, nézett jobbra-balra, és éreztem, nem ért semmit. Nem érti, mi ez a nagy kiabálás, és miért állt feje tetejére egy perc alatt a világ. Nem tudom, mi volt a verekedés oka, nem is érdekel, csak a „kis csomag” sorsa, mert ő a mi felelősségünk. Igaz, hogy nem láttam, esetleg bántották-e, de olyan rossz volt látni és átérezni a kiszolgáltatottságát.

Az óra este negyed tizenkettőt mutatott. Mit keres ilyenkor az utcán, miért nem öleli az édesanyja, és ki fogja megvédeni? Miért nem viszik el onnan? Efféle gondolatok cikáztak a fejemben. A lámpa váltott, és nekem indulnom kellett, legszívesebben satufék, kiugrás: elvittem volna magammal...

Zokogva léptem be az ajtón, szegény férjem nem értette, mi történt velem, annyira felzaklatott  a dolog, és a kisgyerek kétségbeesett arca egyszeerűen a szívembe égett. Aztán bementem megnézni Lucát, aki békésen szuszogott, és arra gondoltam, „Istenem, adj erőt, hogy megvédjem mindentől, ami rossz!”.

Aztán a kisgyerekre gondoltam, és arra, hogy remélem már biztonságban van, egy jobb, szerethetőbb helyen, és nem az utcán.Tudom, nem megoldás, de az esti mantrámat neki mondtam, az ő a védelmére. Nem nagy dolog, de legalább a lelkem picit megnyugodott, hogy küldhettem neki egy kis pozitív energiát.

Az UNICEF adatai alapján a világon naponta 24 ezer gyermek hal meg valamilyen erőszak által. Magyarországon naponta 2-3 gyermeket bántalmaznak családon belül, és havonta legalább egy áldozatává is válik.

„Mit tehetünk?” – kérdik sokan. A kőszívű ember fiaiban van egy mondat, amit Baradlayné mond a fiainak, így hangzik: „Ha minden édesanya szíve egyszerre dobban a fiaiért, az  parancs a jónak, az hívó szó, amit a harcmezőn is meghallanak”.

Várom a gondolatokat a témában, írjatok!!!

Puszi:

Anita