Családi kör

Más állapot

17 éves korom óta ugyanahhoz az orvosnőhöz járok, ő ajánlott ultrahangos doktornőt is. Az első (férfi) nőgyógyász-élményem túlságosan meghatározó volt… Tökéletesen megbízom a kezelőorvosomban – pontosan annyi vizsgálatot rendel el, amennyi szükséges. Miért is kellene több? Úgy tartom én is, hogy a terhesség nem betegség, hanem más állapot. Jó rá ez a szó. Ugyanúgy élek, mint eddig. Persze, ha fáradtabb vagyok, lefekszem, de nem kívánom például, hogy mindenki vigyázzba álljon körülöttem. Mindent ugyanúgy csinálok, csak odafigyeléssel, két kávé helyett egyet iszom, eszembe sem jut rágyújtani, viszont nem szólok rá a társaságomban dohányzóra… Katalóguslány vagyok, tehát minden terhességi tünetet produkáltam, és szinte ugyanabban az idő- és sorrendben, mint ahogy azt a nagy könyvben megírták. Az első időkben például 24 órán keresztül émelyegtem. De majd vége lesz szeptemberben… Minek keseregjek ezen?  

Súlyos kérdések

Karrier

Május 10-én volt az utolsó előadásom a színházban… A pocakom miatt nem játszhatok tovább. De ez is törvényszerű, az élet az egyik oldalon elvesz, a másikon pedig ad. Nem estem kétségbe, tudomásul vettem, hogy egy terhes nőre nem építenek. Fontos, hogy a férjemmel mindent meg tudok beszélni, így megállapodtunk, hogy amikor a testem és a lelkem készen áll rá, visszamegyek a színpadra. Egy család életét ugyanis nem lehet gyökeresen megváltoztatni a baba kedvéért. Ahogy magával hozza a szülei génjeit, úgy csöppen bele az ő életükbe. Fontos a karrierem, az én életem így teljes. Azt tapasztalom, hogy az emberek túl sokat várnak a kismamáktól, de keveset adnak érte. Legyen az munkahely, villamos, busz – semmibe veszik őket, de ugyanezeknek az embereknek lesújtó a véleményük rólad, ha nem pontosan úgy vagy várandós, ahogyan szerintük „kell”. A médiaszereplőket például sokszor éri vád, hogy túl hamar visszamennek dolgozni. Azt azonban elfelejtik, hogy a közszereplők családja is megérzi, ha egy kereset kimarad a kasszából. Ráadásul százan várnak a helyükre, és ha meg akarnak maradni a szakmában, nem vonulhatnak el hosszú évekre.

A nagy találkozás

Apás szülés? Apró lépésekben közelítünk a döntéshez. Úgy érzem, hogy csakis a férjemet tudnám elviselni magam mellett a szülés alatt, de ő még nem készült fel rá. Ha úgy dönt, hogy „apuka classic”-ként a folyosón fog toporogni, miért ne? De azt gondolom, hogy mire odaérünk, ő is természetesnek érzi majd a részvételét, és meg sem fordul a fejében, hogy kimaradjon ebből a dologból. A szüléstől, bevallom, félek. Igazából az ismeretlen tölt el szorongással, mert, ugye, még sosem volt részem ilyesmiben… Az anyukám és a barátnőim persze azzal biztatnak, hogy amikor eljön az ideje, pontosan tudni fogom, mit kell tenni. Esténként beszélgetni szoktam a babával, és győzködöm, hogy mindkettőnknek jobb lesz, ha nem húzza el ezt a dolgot… 

Végszó