Sziasztok!

Tudom, tudom, megígértem gyakrabban írok...próbálom betartani.

Annyi minden történt, például betöltöttem a 35. életévem....jajajajaja! Azért nem volt ilyen fájdalmas, a gyerek a nagyinál, mi édes kettesben vacsorázni voltunk, de ami a legjobb volt - vessetek a mókusok elé-, délig aludtam másnap!!!! Két év után újra, kényelmesen hason (!!!). Nem volt idő, tér, csak én és az ágy... mennyei volt.  Az ember, ahogy öregszik, alább ad már az igényekből.

Egy jó alvás és megvan a szülinapi ajándék...

Majdnem elfelejtettem, voltunk Lucával farsangon: méhecske volt!!!!!!! Annyira, de annyira édes volt, alig bírtam a könnyeimmel, és mindjárt anyák napja, na, lesz sírás!!!! Nagyon élvezte, mióta bölcsis lett rengeteget fejlődött, a szókincse napról napra bővül, minden nap ámulatba ejt.

Elkezdett nagyon hasonlítani rám, teljesen olyan, mint én kiskoromban, remélem a természete jobb lesz. Nagyon izgultam mostanában, mert Krisztiánnal szerepeltünk a „MrésMrs”-ben. Soha nem voltunk még így együtt semmilyen műsorban, jó volt kipróbálni, de azt hiszem nem fogjuk rendszeresíteni.

Na, ennyit rólam.

Nagyon sokan írtatok nekem és nagyon-nagyon köszönöm, most megpróbálok válaszolni. Sokan kérdeztétek, hogy milyen Luca és Jancsa-kutya kapcsolata. Legnagyobb szomorúságomra  Jancsa nincs nagyon oda Lucáért, igaz, már nem fiatal, 11éves, és látom, hogy nyugdíjas éveit megzavarta... Nem tudok beszámolni mesés történésekről velük kapcsolatban. Luca nyúzná, játszana, Jancsa tűr, de ennyi.

Köszönöm a sok kedves véleményt, amit a Szily Nórás műsorral kapcsolatban írtatok, nagyon jól esett, és köszönöm az építő jellegű véleményt is.

Arra a kérdésre, hogy mi változott Luca érkezésével, csak annyit tudok mondani: hogy minden és semmi. Az tény, hogy nehéz spontán módon viselkedni, és mindent előre tervezni kell, de közben meg olyan, mintha mindig is velünk lett volna. Tudjátok, én mindig az ösztöneimre hallgattam, és soha nem hagytak cserben. Sok szép pillanat van az életben, de mikor átölel és a pici testével belém fúrja magát... akkor érzem igazán, hogy ÉLEK, és ezért az érzésért érdemes élni!!!

Elég a pátoszból. Végre jön a tavasz, és a gyerekre nem kell hatszáz réteg ruha, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mire felöltöztettem  én  fogytam 10 kilót...

Elhatároztam, hogy tartok egy tisztítókúrát, és a legelső dolog, amit megfogadok, hogy nem eszem meg a gyerek maradékát. Szerintem ismerős nektek is: egy kiflicsücsök, egy kis túrórudi vég, itt egy kekszdarab stb. És csodálkozunk, hogy a nyárra nem merünk strandra menni. Na, ennek vége, a gyerek meghagyott kajája az isteneké..........de csak hétfőtől!!!

Várom az írásokat és a véleményeket „Ne kíméljetek " jeligére!

Puszi: Anita