Új év, új élet... Hányan mondhattuk ezt, mikor éjfélt ütött az óra, valószínűleg több millióan, köztük én is. Ránéztem Krisztiánra, és azt mondtam: holnap, azaz elsején, Te kelsz fel a gyerekhez. Más vágyam nincs, mint, hogy 1-ig aludjak. OK!-mondta. Még csak nem is vitatkozott...

Eljött a reggel ”ÚJ ÉV, ÚJ ÉLET”, zúgott a fejemben, hallottam a gyereket mocorogni, és mikor már kidugtam volna a lábam a paplan alól, belém nyilallt: ma nem én kelek, és mint a jól lakott napközis, a fejemre húztam a takarót!!!

A folytatás sajnos nem édes alvás volt, hanem ide-oda forgolódás: vajon mit csinálnak kint? Hallottam óriási nevetést, sikongatást, Apa szigorú hangját: Most már ne kend szét...

Szóval az életet, ami éppen nélkülem zajlott, de valahogy mégsem tudtam felkelni, a testem követelte az oly rég áhított lustálkodást, de az agyam tombolt... Már nem tudok kikapcsolni.

Régóta sejtettem, de valahogy soha nem akartam tudomásul venni, a gondolataim 90 százalékban mindig a gyerekem és a férjem körül járnak. Akár dolgozom, akár tornázom, vagy ha beszélek valakivel, esetleg ha csak úgy magam vagyok, ami elég ritka. Ne gondolj semmire – parancsoltam magamnak, nem ment. Aztán végül feladtam. Kitápászkodtam az ágyból, és belevetettem magam a reggeli kavalkádba!

Új év, új élet, mi... Semmi nem változott, minden kezdődik elölről, de ez az élet rendje, és pár óra alvás már nem ér annyit mint öt éve, és olyan ritkán vagyunk így együtt  pizsamában

Egyébként mivel is kezdődhetne az év jobban, mint velük, akikért élek... nem hiszem.

Azt azonban megfogadtam, hogy 2010-ben több időt fordítok magamra. Egy kicsit hiányozhatok a családnak is, legalább érzik nem tudnak nélkülem élni

Ti mit fogadtatok meg???

Várom a fogadalmakat!

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!!!

Puszi: Anita