Ezt az írást már nem tudtuk feltenni a blogra, a nagy esemény, Luca érkezése felülírta terveinket. De hogy ne maradjanak olvasnivaló nélkül, megosztjuk Olvasóinkkal Anita szülés előtti utolsó írását.

Ezen a héten szinte mindent takarékon csináltam, illetve utoljára, még így egyben. Utolsó két nap a Balcsin a csajokkal, utolsó fodrász, utolsó mozizás és az utolsó idegszálam elpattanása…

Mivel is kezdjem, szóval sikerült megfáznom a harminc fokban, így három napig nyomtam az ágyat, és talán olyan feleslegesnek éreztem magam, mint még soha, mivel terhesen az ember amúgy is kiszolgáltatottabb, főleg a vége felé. Úgy éreztem, hogy semmi hasznára nem vagyok a társadalomnak, de főleg a saját családomnak.

A hét közepén Kriszta felhívott, hogy - még kiélvezve a jó időt - az összes „banya” megy le Balatonra hozzá, amit mi viccesen „terhes-bázisnak” hívunk. „Amit ott nem tudsz meg, az nincs is”- szokta mondani a férjem, és igaza van! Szóval égtem a vágytól, hogy mehessek, de már nem akartam ilyen hosszú távon vezetni, nehogy lefotózzon valamelyik bulvárújság, hogy 9 hónapos terhesen még vezetek, és ezzel veszélyeztetem a gyerekem /Szerintük egy „celebmamának” - rosszul vagyok ettől a kifejezéstől, szerintem anyák vannak... mindegy - a terhesség végéig oxigénsátorban kell feküdniük, hogy példát mutassanak. Olyan jó, hogy ott értenek mindenhez:)/ Aztán meg mennem kellett CTG-re is, így attól tettem függővé. Végül is semmilyen akadályba nem ütköztem, meg tudtam szervezni, hogy más vigyen le, Andival jöttem vissza, aki 32 hetes terhesen leginkább egy topmodellre hasonlít.

Apropó: az utolsó mérlegelésen 70 kilót mutatott a mérleg, aminek azért örülök, mert összesen 9 kilót híztam, pedig nagyon féltem, hogy kisgömböc leszek.... Jó, jó nem indultam kevésről, de hát karácsony volt éppen, mikor teherbe estem.

Szóval szuper volt a két nap, nem nagyon volt kedvem hazajönni, de várt a drága férjem és a kutyagyerek. Másnap családi mozinapot tartottunk, megnéztük az új Batman-t, mivel amúgy is imádom az ilyen filmeket és egyúttal két óráig élvezhettem Christian Bale látványát, nagyon vártam az estét...

A lányom viszont nem élvezte annyira .

Össze-vissza rugdosott, de olyan fájdalmasan, hogy azt hittem felugrok a székről, s mikor látta, hogy nem használ, folyamatosan ingerelt, hogy menjek már a mosdóba, persze dacoltam vele, de sajna, a film legizgalmasabb pillanatánál nem bírtam tovább, és rohannom kellett, a 100 méteres távfutók sehol nem voltak hozzám képest, pedig két emelettel lejjebb volt a toalett, a Plázákban igazán gondolhatnának a kismamákra . 

Kicsit mérges voltam, mert a film alatt csak magamra tudtam figyelni, a férjem pedig állandóan azt kérdezte: „Menni kell?”, mármint a kórházba, úgy két hete ez lett a leggyakoribb szavajárása, amitől kicsit már a falra mászom!. Sebaj, a fodrásznál szép lettem, megvettük a BABAKOCSIT, amit a hét legrangosabb eseményeként tartok számon, nagyon kis szuper és a színe igazi vagabond, narancs és keki, olyan szép lesz benne...és gyakorlatilag  mindennel kész vagyok, magamtól is!

Ezen a héten kezdem a 39. hetem, szóval már tényleg last minute-ben vagyok, és őszintén kezdek nagyon boldog lenni, hogy a végét járom, szó szerint !!!

Puszi nektek, és írjatok!!!

Anita